Sajnos nem igazán tudtam elmenni a Łazienki parkba koncertre (utolsó vasárnap mentem, csak mire odaértem már vége lett...), a régi vasútállomásra pedig egyáltalán nem, mert minden hétvégén esett az eső és hideg volt sajnos.
Befejeztem a vizsgáimat, megírtam a beadandóimat és megszereztem az összes aláírást éppen időben, még vitatkoztam is a egyik tanárommal lengyelül, mert volt egy kis félreértés, de meggyőztem, hogy nyugodtan aláírhatja az indexemet, nem kell jegyet adnia és akkor nem kell elolvasnom egy 50-60oldalas tanulmányt lengyelül a szupermarket kultúráról 2nap alatt amiből nem értek sokat és visszamenni az utolsó nap hozzá és levizsgázni megint mert nem tatszett neki az a tanulmány amit elolvastam a lengyel filmekről. Pedig nagyon ügyesen elolvastam, megnéztem az összes filmet amikről szó volt (elég jók, a Bolond egy napját kimondottan ajánlom) és még beszélni is tudtam volna róla. Azt mondta, hogy ő szupermarket kultúráról szeretne velem beszélni én meg azt mondtam, hogy az nem az én szintem. Minden esetre mókás volt lengyelül elmagyarázni, hogy nem hiszem, hogy tudok annyira lengyelül, hogy ennek legyen értelme. Bár ha nem az utolsó napokban lett volna biztos megpróbáltam volna, csak nem nagyon akartam ezzel tölteni az utolsó hetemet. ÉÉÉÉÉÉS a kedves barátaim amúgy is megmondták, hogy péntekre "nie planuj nic!" azaz ne tervezz semmit, mert meglepetés készülődik. juhúú. De a meglepetéspéntek előtti pénteken még egy nagy kirándulás várt rám. Bratka tartott magának búcsúbulit ott ahol lakik (a második mentorom egyben a lány akivel lakni fogok Pesten, mert jön Erasmussal). A hely pedig ahol lakik megint csak másfél órára van a Kordeckiego utcától ahol lakok. Vagyis laktam. Valahol arrafelé amerre a aláírásárt mentem. De kedves kirándulás volt és nagyon nagyon szép helyen lakott szép kerttel. Kedves búcsúztató volt lufikkal, ennivalóval és kisgyerekekkel.
Szerdán Dominikkal és Giacomóval barátságunk megpecsételéseképpen tartottunk egy kedves kocsmanapot a kedvenc helyünkön. Nagyon vidám nap volt, sokat nevettünk.
Majd eljött a péntek! juhúúú Martáéknak van egy nyári lakjuk Varsó szélén. Nagy buja kert, kis ház, semmi víz. Marcin vitt oda. Csak annyit mondott, hogy kint leszünk meg bent és hozzak hálózsákot. Busszal mentünk legalább másfél órán keresztül. Fogalmam sem volt, hogy hol vagyunk és hová megyünk. Nagyon kedves mulatság volt. Volt girland, amin az volt, hogy hiányozni fogok nekik és lufik és grill és gulyás és móka és kacagás és kaptam egy könyvet amibe képeket ragasztottak és mindenki írt valami kedveset nekem. Nagyon nagyon kedves volt.
 |
| a gulyás :) |
 |
| nappali a kerben |
A szombati nap is nagyon mókás volt. Merthogy. Reggel hazamentünk kocsival. Az Erasmusosokkal pedig már egy ideje el akartunk menni egy tóhoz pancsolni meg lébecolna. A tó megint csak kb. másfél órára buszozással érhető el. Na menjünk most szombaton mert hétfőn a legtöbben hazamegyünk. Nem nagyon akartam menni, mert reggel mentünk haza és este még mennem kellett volna egy születésnapra is, de csak elmentem. Nagyon meleg volt egész nap. Nagy nehezen megérkeztem a tópartra, letelepedtem, beszélgettünk és elment a nap. Vagyis jött egy felhő. Egy hatalmas. Aztán szél. Aztán szakadó eső. Így kint ragadtunk, bőrig ázunk és jól elfáradtam. De ez is mókás volt. Mire haza értem annyira fáradt voltam, hogy nem bírtam elmenni a születésnapra amihez megint csak kellett volna utazni legalább egy órát és nem tudtam volna hazamenni. Szóval nem mentem.
Vasárnap reggel 6kor Adam elment otthonról egy hétre, én pedig nekiláttam összepakolni. Nagyon kellett igyekeznem, mert 3-ra meg volt beszélve egy találkozóm Kasiával, aztán meg a fiúkkal, aztán a többi Erasmusossal, 7 körül érkezett Donát a szobám új lakója, érte is érte kellett mennem, bemutatnom neki a lakást és elvinnem Doránéknak bemutatni. (bár nem tudom, hogy az ő felvétele miért az én feladatom volt és nem Marciné. bizonyára, mert magyar. No de nem baj.) Mindent ügyesen összepakoltam, volt olyan pillanat amikor azt hittem, hogy el kell mennem és vennem egy új bőröndöt, mert a régi szétszakad, de szerencsére nem kellett (bár mire haza-haza értem a kereke teljesen szétszakadt). Olyan kedves szerencse ért, hogy amíg pakoltam Oriana meglátogatott és hozott nekem ebédet és kedveset beszélgettünk. aztán szaladtam egyik találkozóról a másikra, és a lakást is átadtam. Olyan volt mintha a gyerekeimet hagynám egy bébiszitterre. Hiányzik nagyon. Az ott lét, a nyelv, az emberek. Néha még angolul gondolkozom és ezt azt lengylül mondanék és ma ablaktakarítás közben meglepődtem, hogy magyarul beszélnek a hátam mögött. De itthon is jó. Sokat dolgozok és nagyon fáradt vagyok. De most ülök a teraszon és szakad az eső holnap pedig végre szabadnapom lesz. És megvan a repülőjegyem Bariba Leohoz. juhúú
és végül:
 |
| (túléltem az Erasusom Varsóban) |
