Toruń

Vártlan hamar új bejegyzés az előző nagy szünethez képest :)
A hétvégén Toruń-ban jártunk. Összesen heten mentünk. Két lengyel lány, egy görög lány, Daniella a másik magyar lány és a két német fiú. Már az elején úgy kezdődött, hogy rajtam és az egyik lengyel lányon (a másik másnap reggel jött) kívül mindenki lekéste a vonatot, mert olyan hószakadás és fúvás volt, hogy megakadt a közlekedés az úton. Amíg én eljutottam a metrótól az állomásig, ami legfeljebb 500méter teljesen fagyott hóemberré változtam. Szembe fúvó jeges hószakadás volt, alig bírtam nyitva tartani a szemem. Na de odaértem.   Vicces, hogy most én voltam az egyetlen aki nem késte le a vonatot legutóbb pedig én voltam az egyetlen aki lekéste. Minden esetre a többiek utánunk jöttek egy következő vonattal, így mindenki megérkezett. Elfoglaltuk a szállásunkat aztán elmentünk egy szórakozóhelyre ahonnan ellopták Daniella kabátját, sálját, pulóverét és a kabátunk ujjából a görög lány és az én sálamat. (szerencsére két sálat hordtam és csak az egyiket -persze amit jobban szerettem- vitték el, így nem fagytam meg és vettem egy új nagyon puha és meleg sálat ami le volt árazva és mikor fizettem akkor a leárazott árnak a felét kérték el, így elég olcsó is volt). Ez a malőr eléggé elrontotta mindenki kedvét. Szerencsére még meg lehetett kérni a másik lengyel lányt, hogy hozzon otthonról egy másik kabátot, hogy szegény Daniella ne fagyjon meg ezen a hétvégén.
Másnap szép napra virradtunk, délelőtt CityGam volt a program, a toruń-i esn-es lányok (az esn az erasmusos diákok koordinátorainak a szervezete vagy valami ilyesmi, minden esetre ők szervezik a programokat, visznek kirándulni, segítenek nekünk, ez a két lengyel lány akikkel mentünk ők is ebbe a szervezetbe tartoznak) szóval ezek a toruń-i lányok szervezték nekünk. Nagyon izgalmas volt, persze mi vesztettünk, de Toruń nagyon szép. Egy kis német városka szép házakkal, szobrokkal, báokkal az ablakokban, sok kis apró cseprő dologgal mindenfelé, szépen faragott ajtókkal és ilyesmikkel. Nagyon élveztem. Persze rettenetesen hideg volt és hatalmas szélfúvás, de jó volt. Aztán megnéztünk egy múzeumot és felmentünk a toronyba ami nagyon magas volt és még jobban fújt odafent a szél, de nagyon szép volt a kilátás. Este is visszamentünk oda, hóesésben, akkor is nagyon szép volt.  Ó és este elmentünk korcsolyázni! Az nagyon nagyon jó volt. Már olyan rég korcsolyáztam, eszembe jutottak a régi korcsolyázási emlékek is.

Vasárnap délelőtt mézeskalács múzeumba mentünk és mézeskalácsot csináltunk. nem volt egy nagy ördöngősség, csak bele kellett lapigatni a tésztát egy formába, és kivenni, de nagyon kedvesen volt megcsinálva Mesével és hókuszpókusszal. Elmesélték, hogy hogyan kell csinálni a tésztát és minden féle titkos izgalmat. Mókás volt.

CityGame

ezt a falat egy szerelmes ember építette, hogy emlékeztesse magát valamire. Ferde fal. 

erről a szamárról megtuttam, hogy régen úgy büntettek, hogy egy vaskést vagy mit rögzítettek a hátára és arra ültették az embereket és súlyokat tettek a lábukra és szépen lassan kettévágódtak. Elég borzalmas és szörnyű.

babamúzeum

  

 

 

 

 

bicikliparkoló

Ez után a móka után a rendőrségre mentünk, hogy bejelentsük a lopást. Persze főleg a dokumentumok miatt. Persze nem jött mindenki, csak az egyik lengyel lány Daniella meg én is elkísértem. Otthon még nem voltam rendőrségen de nem hiszem, hogy sokban különbözik. Tanácstalan lassúság. Először egy kis ablaknál el kellett mondani, hogy mi van. Olyasmit képzeljetek mintha a mávpénztár ablakánál kicsit lehajolva kéne elmondani. Aztán jött egy kigyúrt kopasz fehér garbós fickó aki sötét folyosókon és lépcsőkön elvezetett minket az irodájába és nagy gonddal kerített három széket. Régi iroda, teli lomokkal, hallal és meztelen nős plakátokkal és szörnyű világítással. És akkor el kezdte kérdezni, hogy mi történt. Milyen a kapcsolat a lengyel lány meg Daniella között, hogy legjobb barátnők-e vagy csak barátnők, vagy még azok se, hogy hol tanult meg angolul, hogy hol van az esn iroda, hogy milyen programokat szerveznek, és látszólag minden féle oda nem illő dolgokat kérdezett, majd a végén megkérdezte, hogy hogy nézett ki a kabát, meg a hely ahonnan ellopták. Két órát ültünk ott, szegény fickó folyton telefonálgatott, hogy hogy kell csinálni meg mit hová írjon mert ő ilyet még sosem csinált. és persze gépelni sem tudott és azt mondta a lengyel lány (mert ő átolvasta, hogy mit írt), hogy telis teli volt gépelési és nyelvtani hibákkal. És persze egy szót sem beszélt angolul, de ezért is jött velünk a lány. Én nagyon élveztem, mert értettem, hogy miket beszél és tudtam Daniellának fordítani. (És este is "beszélgettem" inkább váltottam pár szót valakivel aki azt hitte, hogy lengyel vagyok, még a beszéd után is. hohó). Szóval miután több mint két óra után eljöttünk a rendőrségről, megkerestük a többieket Daniella kapott egy üzenetet egy lánytól, hogy nála van a kabátja véletlenül vitte el és szeretné visszaadni. Még szerencse, hogy a diákja a zsebében volt és hogy nem olyan neve amiből több száz van :) így a kabát, és a dokumentumok bár elég rossz állapotban de szerencsésen visszakerültek, mi pedig visszautaztunk Varsóba. A többiek az idő alatt míg mi a rendőrségen voltunk egy planetárim szerűségbe akartak menni megnézni egy filmet amiről ott kiderült, hogy ettől az évtől nem játsszák angolul így ez is kudarcba fulladt.
Minden nehézségtől és komplikációt ól eltekintve nagyon jó kirándulás volt. Jól éreztem magam és Toruń egy nagyon kedves város.

Épp itt az ideje, hogy írjak

Rettenetesen sok minden történt és változott mióta nem írtam. Nehéz is írnom, mert nehéz dolgok változtak és sok idő eltelt.
Voltak látogatóim ez részben jó volt részben kevésbé, de azért még lehet jönni :)
Már Advent van, de itt semmiféle adventi idő nincs, száraz őszi idő. Még koszorút sem csináltam mi nem vall rám. Az elmúlt napokban a karácsonyi képeslapokkal foglalatoskodtam, igyekszem lendületbe hozni az üzletet, de nehéz rávennem magam, itt is köszönöm Apa a sok segítséget és a biztatást!
Az egyetemre járok, de nem mondanám, hogy szorgalmasabb lettem mint voltam, egyre többet értek lengyelül, de megszólalni még mindig nem nagyon megy. Remélem majd egyszer csak elkezdek beszélni és majd csak beszélek és beszélek és beszélek. Egyébként egyre ügyesebben közlekedek. Már többféle képpen el tudok menni az egyetemre és mindenhová ahová csak akarok és kez összeállni a fejemben Varsó térképe. Az a projekt fényképezgetés is sokat segített ebben, mert ahogy utazok látom, hogy há én itt voltam és ez itt van, ilyen közel, és e mellett. Szóval most olyan mint mikor Pesten járkáltam és rájöttem, hogy a Ráday meg a Kálvin tér milyen közel van egymáshoz és hogy hol van a Deák tér. De sajnos Varsó nem olyan mint Pest, hogy bemegyek a központba és ott mindent megtalálok, vagy végigmaegyek a körúton és biztos, hogy lesz egy textilbolt és mellette egy röltex. A papírboltról nem is beszélve. Egy délelőttöm ráment, hogy vegyek egy pár sima A/4es papírt. Remélem előbb utóbb mindent megtalálok.
Most épp azon igyekszem, hogy kint maradhassak következő félévben erasmus nélkül. Az egyik tanárommal vagyok nagy levelezésben, remélem a végén megengedi, hogy nem hivatalosan itt maradhassak. Nagyon sok idő lenne itt járni az egyetemre következő félévben is és szakdolgozatot is írni és rajzolni és varrni. De nagyon szeretnék maradni. Ezek történnek velem mostanában. Már nem nagyon járok városfelfedezésekre, elég hamar besötétedik és szeretek reggel sokáig elmolyolni bár elég korán szoktam kelni, bár dél előtt szinte sosem tudok elindulni itthonról. De a környékünket kezdem felfedezni. Tudok itt egy pékséget és nagyon kedves az eladónéni, meg egy jó papírboltot ami egész jó nekem, persze pont az a fajta toll nincs amire szükségem lenne.
Most hétvégén megyünk Erasmusos kirándulással Toruń-ba, nagyon várom.Megyünk majd korcsolyázni és mézeskalács gyárba is. És ami a legjobb az erasmusos diákok közül csak 5-en megyünk pont akik jóban vagyunk, csak a három olasz hiányzik majd. Szóval biztos jó lesz. Ebből az is kiderült, hogy vannak barátaim :) Velük néha összejárunk, beszélgetünk, főzünk, múlthéten jazz koncerten voltunk. Nálam is voltak már főzni. Lengyel barátim is vannak, a két lány akiket régről ismerek velük is szoktam találkozgatni az mindig kedves és Adam barátival is nagyon jóba lettem, szinte minden hétvégén találkozunk. Kedvesek, sokat nevetek mostanában. És lengyelül beszélnek hozzám ami jó. És igyekeznek nem engedni, hogy angolra váltsak. Mert mostanában, hogy nem tudok beszélni, csak érteni angolul szoktam válaszolni, ha hagynak. De szerencsére nem nagyon hagynak.
Szóval ezek vannak többnyire vagyis semmi különös. Majd megyek haza Karácsonyra, remélem minél több mindenkivel tudok találkozni.
Puszik
(hamarosan képeket is töltök fel ide)

Krakkó és a munka közi képek

egyetem

Innentől Krarkkó:

Adam Mickiewicz

reggeli!

Az elmúlt napokban elég sok volt a dolgom, vagy fáradt voltam, vagy csak nem volt kedvem írni. De most megpróbálom összeszedni, hogy mi történik velem. 

Amikor az előző bejegyzést írtam Adam megjelent és megkért, hogy segítsek neki a projektben amiben dolgozik, ezért lett olyan szedett vetett. A lényeg, hogy mászkálni kell a városban (de nem csak úgy ide oda kolbászolni) és lefényképezni megadott pontokat buszmegállókról, járdáról, kereszteződésről, felül/aluljáróról, lépcsőről, ahol nehéz vagy lehetetlen közlekedni. Simán gyalog, babakocsival, kerekesszékkel... Nincs rámpa, nincs lift, nincs zebra vagy lámpa, ilyesmik. Ezeket összegyűjtötték, megvan, hogy hová kell elmenni, mit kell lefényképezni aztán ki kell tölteni egy formulát, rendszerezni és lefűzni. Egész vidám munka, kivéve amikor bolyongok a pont körül és nem találom ( : ó és még némi pénzt is kapok érte. Ezek közben azért magamnak is szoktam képeket készíteni. Tegnap például nem jártam sikerrel a projekt kapcsán, de magamnak elég sokat fényképeztem és találtam egy pár jó helyet. Ma nagyon meleg volt, vissza mentem befejezni amit tegnap nem tudtam, béreltem biciklit is, nagyon kellemes és vidám volt. 

Ma az egyetemen is sikereket értem el. Volt egy órám amin néma filmet néztünk és nekünk kellett megírni a párbeszédet angolul. Többen odajöttek hozzám, hogy csináljuk együtt, mert azt gondolták, hogy ha már esrasmusos vagyok akkor biztos nagyon jól tudok angolul. hahaha. mondjuk náluk jobb voltam...  Egyébként az egyetem még mindig egy nehéz pont az itt létben. Elég nehéz eligazodni, tudni, hogy milyen óráim lesznek, mindenki ide oda küldözget. Hogy mi hány kredit, mikor van és hol, de van két nagyon kedves tanárom akik sokat segítenek és foglalkoznak velem. Ez elég jó. A nyelvkurzusnak duplájára emelték az árát. Főleg ahhoz képest, hogy eddig mindig ingyenes volt, most többe kerül mit egy havi lakbérem. Ráadásul kezdő, szóval nem is fogok járni, csak valami másra és nem nagyon lehet tudni, hogy most ezzel mi van. Elég nehézkes a helyzet, de remélem jövő hétre megoldódik. 31-ig kell leadnunk a végleges órarendünket.
Hétvégén Karkkóban voltam az erasmusos csoporttal. Jó volt, mindig lehet ott valami újat tanulni és minden ottlét más és más. Ja persze hajnalok hajnalán indult a vonat, kb.5 kor kellett volna elindulnom itthonról, hogy oda érjek. 6kor arra keltem, hogy hívnak, hogy hol vagyok? hol lennék? hol kellene lennem? kérdeztem én. Így már tudom, hogy hogyan kell vonatjegyet venni, használni és utazni. Egyébként nagyon jó, hogy így alakult a helyzet, mert így ki tudtam menni az egyetemre és beszélni 3tanárommal ami nagyon fontos volt, és nem mentem Auschwitzba ahol már voltam négyszer. Persze majdnem lekéstem ezt a vonatomat is és a jeggyel sem ment minden teljesen rendben. Mert az internetes jegyet itt vagy kinyomtatja az ember vagy feltölti a telefonjára a kalaúzok pedig beolvassák a qr kódot. Ez eddig rendben is ment, csakhogy miután a bácsi beolvasta a jegyem azt mondta, hogy ez nem létezik, és a rendszer azt mutatja, hogy ez a jegy nincs. Mondtam, hogy ez a jegy van, én vettem reggel kifizettem, nem akarok még egyet venni, nem is fogok. Aztán megjelent a 4kollegája mindenki beolvasta, tanácskoztak, egymásnak adogatták a telefonomat, mókás volt. Közben megkérdeztem a fülkében, hogy tud e valaki angolul, ha szükségem lenne segítségre. Egy szimpatikus fiatalember (ahogy Ómama mondaná. Vagy nem ez volt az a szó) rögtön ugrott, hogy majd ő megment, de nem volt rá szükség szerencsére, engedtek tovább utazni. De a miután visszaültünk megkérdezte, hogy honnan jöttem, majd elkezdett magyarul beszélni. Na nem folyékonyan, kicsit jobban mint én lengyelül. Mókás volt, aztán persze kellemetlen egy 3 órás úton (ja igen a többiek 6 órán keresztül utaztak). Szlovákiából jött és mivel a vezetékneve Nyíregyházi elkezdett magyarul tanulni.  

Konferencián is voltam az elmúlt időben, nem tudom, hogy ezt említettem-e. Valami városfejlesztés akármiről volt szó. Nagyon finom volt az ebéd, és beszélgettem is egy pár emberrel. Egyébként nagyon szeretek itt lenni, jól érzem magam, az emberek kedvesek, a város jó, telis-teli parkokkal, fákkal, és a lakásom is nagyon jó. Nagyon örülök, hogy elköltöztem.

Ha minden igaz holnap lesz az első igazi nyelvórám, pénteken pedig végre jön Dávid aztán Fruzsi. 

Na máris többet tudtok rólam, mint bármikor amikor otthon vagyok. puszik

Attól tartok itt az ideje írni. Már nem is tudom mi minden történt azóta, hogy nem írtam. Például voltak óráim. Bár csak hétfőn. Kettő. Három lett volna de az egyik nem volt, mert aki tartotta volna nincs aznap az egyetemen, valószínűleg elírták, de nem volt valami egyszerű kideríteni, mert nem tudtam, hogy hol tudom megkérdezni ezen túl nem nagyon tudnak angolul, én meg nem nagyon tudok lengyelül. Még megkérdezni csak csak megtudom, de a választ megérteni nem mindig. Vagy a lényeget nem. Minden esetre a to-n mikor felmordultak, hogy holnap, kimondtam a varászszót, hogy Erasmus és rögtön nem kellett visszajönnöm holnap ( :
Sok helyen kolbászoltam itt Varsóban, leginkább egyedül mászkálok, mindenki nagyon elfoglalt, ennek nem különösebben örülök. Vagy Daniellával, a másik magyar lánnyal. Szombaton nagyon kedves napot töltöttünk Agatával. Sokat olvastam és tanultunk mókás volt. Majd még megismételjük, ő kedves sokat segít.
Igazán most nem is tudok sokat írni, lehet csütörtökön megyek egy konferenciára, pénteken pedig indulunk Karakkóba. Nagyon nagyon korán. De jól vagyok, egész jól elboldogulok, nem fázok, tudok közlekedni (bár tegnap legalább egy óráig bolyongtam mert kerestem egy helyet ami mellettem volt...)

út az egyetemre

az egyetem csacsija