Krakkó és a munka közi képek

egyetem

Innentől Krarkkó:

Adam Mickiewicz

reggeli!

Az elmúlt napokban elég sok volt a dolgom, vagy fáradt voltam, vagy csak nem volt kedvem írni. De most megpróbálom összeszedni, hogy mi történik velem. 

Amikor az előző bejegyzést írtam Adam megjelent és megkért, hogy segítsek neki a projektben amiben dolgozik, ezért lett olyan szedett vetett. A lényeg, hogy mászkálni kell a városban (de nem csak úgy ide oda kolbászolni) és lefényképezni megadott pontokat buszmegállókról, járdáról, kereszteződésről, felül/aluljáróról, lépcsőről, ahol nehéz vagy lehetetlen közlekedni. Simán gyalog, babakocsival, kerekesszékkel... Nincs rámpa, nincs lift, nincs zebra vagy lámpa, ilyesmik. Ezeket összegyűjtötték, megvan, hogy hová kell elmenni, mit kell lefényképezni aztán ki kell tölteni egy formulát, rendszerezni és lefűzni. Egész vidám munka, kivéve amikor bolyongok a pont körül és nem találom ( : ó és még némi pénzt is kapok érte. Ezek közben azért magamnak is szoktam képeket készíteni. Tegnap például nem jártam sikerrel a projekt kapcsán, de magamnak elég sokat fényképeztem és találtam egy pár jó helyet. Ma nagyon meleg volt, vissza mentem befejezni amit tegnap nem tudtam, béreltem biciklit is, nagyon kellemes és vidám volt. 

Ma az egyetemen is sikereket értem el. Volt egy órám amin néma filmet néztünk és nekünk kellett megírni a párbeszédet angolul. Többen odajöttek hozzám, hogy csináljuk együtt, mert azt gondolták, hogy ha már esrasmusos vagyok akkor biztos nagyon jól tudok angolul. hahaha. mondjuk náluk jobb voltam...  Egyébként az egyetem még mindig egy nehéz pont az itt létben. Elég nehéz eligazodni, tudni, hogy milyen óráim lesznek, mindenki ide oda küldözget. Hogy mi hány kredit, mikor van és hol, de van két nagyon kedves tanárom akik sokat segítenek és foglalkoznak velem. Ez elég jó. A nyelvkurzusnak duplájára emelték az árát. Főleg ahhoz képest, hogy eddig mindig ingyenes volt, most többe kerül mit egy havi lakbérem. Ráadásul kezdő, szóval nem is fogok járni, csak valami másra és nem nagyon lehet tudni, hogy most ezzel mi van. Elég nehézkes a helyzet, de remélem jövő hétre megoldódik. 31-ig kell leadnunk a végleges órarendünket.
Hétvégén Karkkóban voltam az erasmusos csoporttal. Jó volt, mindig lehet ott valami újat tanulni és minden ottlét más és más. Ja persze hajnalok hajnalán indult a vonat, kb.5 kor kellett volna elindulnom itthonról, hogy oda érjek. 6kor arra keltem, hogy hívnak, hogy hol vagyok? hol lennék? hol kellene lennem? kérdeztem én. Így már tudom, hogy hogyan kell vonatjegyet venni, használni és utazni. Egyébként nagyon jó, hogy így alakult a helyzet, mert így ki tudtam menni az egyetemre és beszélni 3tanárommal ami nagyon fontos volt, és nem mentem Auschwitzba ahol már voltam négyszer. Persze majdnem lekéstem ezt a vonatomat is és a jeggyel sem ment minden teljesen rendben. Mert az internetes jegyet itt vagy kinyomtatja az ember vagy feltölti a telefonjára a kalaúzok pedig beolvassák a qr kódot. Ez eddig rendben is ment, csakhogy miután a bácsi beolvasta a jegyem azt mondta, hogy ez nem létezik, és a rendszer azt mutatja, hogy ez a jegy nincs. Mondtam, hogy ez a jegy van, én vettem reggel kifizettem, nem akarok még egyet venni, nem is fogok. Aztán megjelent a 4kollegája mindenki beolvasta, tanácskoztak, egymásnak adogatták a telefonomat, mókás volt. Közben megkérdeztem a fülkében, hogy tud e valaki angolul, ha szükségem lenne segítségre. Egy szimpatikus fiatalember (ahogy Ómama mondaná. Vagy nem ez volt az a szó) rögtön ugrott, hogy majd ő megment, de nem volt rá szükség szerencsére, engedtek tovább utazni. De a miután visszaültünk megkérdezte, hogy honnan jöttem, majd elkezdett magyarul beszélni. Na nem folyékonyan, kicsit jobban mint én lengyelül. Mókás volt, aztán persze kellemetlen egy 3 órás úton (ja igen a többiek 6 órán keresztül utaztak). Szlovákiából jött és mivel a vezetékneve Nyíregyházi elkezdett magyarul tanulni.  

Konferencián is voltam az elmúlt időben, nem tudom, hogy ezt említettem-e. Valami városfejlesztés akármiről volt szó. Nagyon finom volt az ebéd, és beszélgettem is egy pár emberrel. Egyébként nagyon szeretek itt lenni, jól érzem magam, az emberek kedvesek, a város jó, telis-teli parkokkal, fákkal, és a lakásom is nagyon jó. Nagyon örülök, hogy elköltöztem.

Ha minden igaz holnap lesz az első igazi nyelvórám, pénteken pedig végre jön Dávid aztán Fruzsi. 

Na máris többet tudtok rólam, mint bármikor amikor otthon vagyok. puszik

Attól tartok itt az ideje írni. Már nem is tudom mi minden történt azóta, hogy nem írtam. Például voltak óráim. Bár csak hétfőn. Kettő. Három lett volna de az egyik nem volt, mert aki tartotta volna nincs aznap az egyetemen, valószínűleg elírták, de nem volt valami egyszerű kideríteni, mert nem tudtam, hogy hol tudom megkérdezni ezen túl nem nagyon tudnak angolul, én meg nem nagyon tudok lengyelül. Még megkérdezni csak csak megtudom, de a választ megérteni nem mindig. Vagy a lényeget nem. Minden esetre a to-n mikor felmordultak, hogy holnap, kimondtam a varászszót, hogy Erasmus és rögtön nem kellett visszajönnöm holnap ( :
Sok helyen kolbászoltam itt Varsóban, leginkább egyedül mászkálok, mindenki nagyon elfoglalt, ennek nem különösebben örülök. Vagy Daniellával, a másik magyar lánnyal. Szombaton nagyon kedves napot töltöttünk Agatával. Sokat olvastam és tanultunk mókás volt. Majd még megismételjük, ő kedves sokat segít.
Igazán most nem is tudok sokat írni, lehet csütörtökön megyek egy konferenciára, pénteken pedig indulunk Karakkóba. Nagyon nagyon korán. De jól vagyok, egész jól elboldogulok, nem fázok, tudok közlekedni (bár tegnap legalább egy óráig bolyongtam mert kerestem egy helyet ami mellettem volt...)

út az egyetemre

az egyetem csacsija

A címem, és a szobám

Augustyna

Kordeckiego

62/23

04-355 Warszawa

A konyha a szobám és a kilátás:

Ott fejeztem be, hogy EuroDinerre megyek. Így innen folytatom ( :
Az alkalom mókás volt, bár (akár milyen meglepő) megint csak én érkeztem pontosan és váni kellett legalább fél órát a többiekre aztán már mennem is kellett szinte rögtön megnézni a másik lakást. A lakás nem volt rossz, de a lány elég szigorú volt és unalmas. Nem tűnt olyannak mint akivel lehetne beszélgetni és csak az angolját akarta javítani az erasmusos lakótárssal. Ráadásul azt sulykolta egész idő alatt, hogy ha többet mosunk, ha minden nap főzünk és ha felkapcsoljuk a lámpát akkor magasabb lesz a számla. Amit persze el kell mondani, de nem akartam ilyen szigorú körülmények között élni, így a fiúkhoz költöztem (lengyel és török de erről majd később, most vissza a lakomához). A lakoma kevésbé volt lakoma mint a különös nemzeti alkoholok kóstolgatása ( : De sokat beszélgettem, megismertem új lengyeleket és kacarásztunk.
Másnap délelőtt Lázár Ervint tanulmányoztam, mert A fehér tigrisből fogom írni a szakdolgozatomat, és megtudtam, hogy itt töltött Varsóban 5téli hónapot és itt is írt a könyvből pár oldalt. Nagyon lelkes lettem, azt is tudom, hogy hol lakott ( : Aztán elmentem a magyar intézetbe is, mert tudtam, hogy ott is volt, hogy hátha tudtak mondani valami érdekeset, de nem tudtak csak annyit, hogy szerette a lengyeleket és sokat ivott meg nőzött míg itt volt. De nagyon kedvesek voltak és segítőkészek, ráadásul mindenki tud magyarul, és az egyik fickó szintén a Pázmányra járt.
Aztán múzeumba mentünk. Pontosabban a Zachęta Múzeumba és egy vallásokról szóló kiállítást néztünk meg. Nagyon érdekes és ijesztő volt, mert nem az úgymond normális vallásokat mutatta be, hanem a furcsa és ijesztő féléket. Mint amikor kínozzák az embereket, meg a vidámvasárnap szerűeket és a hit gyülekezete szerűeket. Volt egy egész fal olyan szerű szövegekkel, mint ami Debrecenben van az egyik boltban "Az Isten szeme mindent lát, ne vidd el a boltunk kosarát!" mert Amerikában a templomok előtt (vagy csak úgy az úton?) vannak táblák az út szélén ahová mindenféle ilyenek vannak kiírva. Elég ijesztő volt. 

Innen szaladnom kellett mert találkoztam Kasiával azzal a lengyel lánnyal aki Pesten volt erasmuson és tanított engem lengyelül. Nagyon kedves találkozás volt, csevegtünk süteményeztük, teáztunk és kacarásztunk. Miután hazaértem az utolsó macskás estémre az egyik lakótársam (az egyetlen kedves) hívott, hogy borozzak velük, mert itt a barátja. Ez is vidám volt, sokat nevetgéltünk. Mondta, hogy ő is tervezi, hogy elköltözik onnan és megbeszéltük, hogy ha levizsgázott (mert november elején lesz egy nehéz vizsgája) majd találkozunk és elmegyünk kirándulni. 

Péntek reggel írt a másik magyar lány (Dana), hogy nincs-e kedvem elmenni vele a Łazienki parkba, mert olyan szép az idő. Nekem persze volt. Kinek ne lenne kedve egy szép őszi napon parkba menni, főleg ami telis teli van mókusokkal. És itt kezdődik a szombati nap kálváriája. Az albérletben mindenkinek ki volt osztva egy lakásrész takarításra ami hetente változik. Erre a hétre rám a fürdőszoba jutott és mivel egy hetet ott laktam elvégeztem a feladatom. Gyorsan kitakarítottam a fürdőszobát, mert még össze kellett pakolnom, és Dana hamarosan érkezett. Szóval nem volt sok időm, de mindennel végeztem időben, csak nagyon kellett sietni. Mikor elindultunk azt hittem, hogy nincs jegyem  ezért gyalog indultunk el, persze közben rájöttem, hogy a tegnapi jegy még érvényes, de akkor már késő volt. a centrumnál megálltunk, hogy vegyek jegyet, mert már nem volt sok idő az érvényességéből. Az első automata nem fogadta el a kártyámat. A másik pedig úgy csinált, mintha kifizettem volna de nem adta ki a jegyem, csak egy papírt a tranzakcióról. Megkérdeztem egy kedves lány, hogy mi ilyenkor a teendő. Ő megpróbálta felhívni az automata szervizt, de ők nem vették fel, mondta, hogy menjek az információhoz. Elmentem. Legalább fél óra sorbanállás után kiderült, hogy nem ide kell jönnöm. Elmentem a másik helyre ott is fél órát álltam sorban és kiderült, hogy nem fizettem ki, mert a gép rossz és azon a papíron az áll, hogy a tranzakció nem sikerült. Persze csak ezt az egy szót nem értettem. És ennél a nőnél még jegyet sem tudtam venni, mert még nincs igazi diákom s az otthonira nem adnak diákkedvezményt, de nem akarok teljes árú jegyet venni. Remélem hamar megérkezik a diákunk, hogy megvehessem a bérletem. Ráadásul sehol sem tudnak angolul, ezek a hivatalos emberek így minden lengyel tudásomat össze kellett szednem, hogy elmondjam, hogy mi történt. Majdnem elsírtam magam. Na de rendeződött a dolog csak egy óra telt el ezzel a felesleges művelettel, pedig nem volt sok időnk, mert 4re konditerembe mentünk. Megtaláltuk a parkot, találkoztunk mókusokkal, pávákkal, láttunk gyönyörű füvet, és szép épületeket. 

Aztán szaladtunk, hogy együnk valamit és felvegyük a tornacuccunkat, amit nálam hagytunk, mert közelebb laktam a centrumhoz mint ahol a koli van és nem akartuk magunkkal vinni a sétára. A macska teljesen meg volt zavarodva aznap. Támadott! és megfélemlítően nézett. Danát meg is karmolta amikor el akarta venni a kabátját az ágyról. Nagyon félelmetes volt. Szaladtunk a konditerembe, mert aznap mi erasmusosok ingyen mehettünk, megnézni, hogy milyen és ha kedvünk tartja bérletet venni kedvezményesen. Nagyon mókás volt. Részt vettünk egy tréning órán amit egy nagyon vicces fickó tartott. Dübörgött a zene ő pedig mikrofonba mondta, hogy gyorsabban, gyerünk ez-az 5-4-3-2-1 elég! és ugrándozott meg kacsintgatott. Mindenféle feladat volt és mentünk körbe körbe a faladatokon. súlyzózás, fekvőtámasz, lábemelés súlyzóval, labda dobálás, ugrókötél, zsákrugdosás... Ezeket kellett csinálni sokszor sokáig körbe körbe. Minden esetre jól szórakoztam. Aztán pedig bicikliztünk, és mindenféle szép tájat vetítettek nekünk a falra, hogy merre biciklizünk ( : A végén szaunázni mentünk. De a szaunában hideg volt, és nem tudták megcsinálni. Egyszer jött valaki, hogy menjünk be nemsokára meleg lesz, de nem lett. Elment egy lány szólni megint és akkor azt mondták, hogy még legalább egy óra. Elég bosszantó volt. a legvégén nyilatkozni kellett arról, hogy szeretnénk-e bérletet venni. Nekem a szaunában mondta az egyik lány, hogy van egy jobb hely, ahol van uszoda is és olcsóbb így én mondtam, hogy nem akarok bérletet venni és ekkor a fickó nagyon gonosz lett, hogy akkor én minek jöttem ide, csak egy ingyen kondizást akartam? meg ilyeneket mondtam. Hát ezek után már semmiképpen nem megyek oda vissza. Aztán jött egy nő is, nála volt a diákom és ő is hasonlókat mondott. Nem volt kedves befejezés. Aztán hazamentem, összeszedtem a cuccaimat és átköltöztem. De ekkor már legalább 10 óra volt és nagyon fáradt voltam. Miközben az utolsó dolgokat elraktam, nagyon kellett vigyáznom, hogy a macska rám ne vesse magát, mert egész végig támadóállásban figyelt, de megúsztam karcolás nélkül ( :
Amikor megérkeztem az úgy helyre az előttem lakó lány éppen kiköltözött. Aztán Adam idegenvezetésben részesített minket. (A török fickót Ufuk-nak hívják). Még pakolásztam és eltöltöttem az első nyugodt éjszakámat Varsóban.
Szombaton a csoporttal mentünk a Łazienki parkba. Idegenvezetőt is kaptunk, sok mindent megtudtam. Közben felhívott Agata (az a lengyel lány akit még a Német konferencián ismertem meg), hogy nincs-e kedvem elmenni, hozzá, mert most költözött el otthonról és átmegy hozzá egy pár barátja. Így oda mentem. két lány jött még. Kedvesek voltak. Társasoztunk egy olyan játékkal ami a kommunizmus idejének bevásárlási nehézségit ismerteti a játékosokkal. Mindenki kapott egy bevásárlólistát és egy családot. És sorba kellett állni a boltok előtt. Miután sorba álltunk, le kellett raknunk a gonosz kis kártyáinkat, mint, hogy a bolt ma nem nyit ki, előre mehetünk a sorba mert gyerekkel vagyunk, megfordítjuk a sorrendet, vagy az előttünk állót kettővel hátrébb küldjük mert káromkodott, vagy ismerőseink vannak és megtudjuk nézni, hogy mi lesz a másnapi szállítmány, mert ugye sosem lehetett tudni, hogy mit hoz a holnap. Jó volt éééés nyertem ( :
Tegnap reggel elmentem Agatával templomba. Nem sok mindent értettem. Olyan evangéikus szerű templom volt, ők reformátusnak mondják, de az evangélikushoz jobban hasonlít. Aztán nagyon gyorsan vettem némi élelmiszert és szaladtam a Uprising Múzeumba. Az 1944-es németek ellen irányuló lengyel felkelésről szólt és az ezt megelőző elnyomásról. Pár napja rájöttem, hogy ahol eddig laktam ott gettó volt, ahová nagyon sok embert bezártak és nagyon sokan meghaltak, leginkább éhen. Szóval nem bánom bánom, hogy már nem lakok ott. Épp az utca sarkán, egy házzal a mién mellett van az egyetlen megmaradt fal. Azt még sikerült lefényképeznem, mert sajnos péntek délután lemerült a fényképezőgépem és a töltőt persze otthon hagytam és még nem sikerült beszereznem egy újat. De rajta vagyok az ügyön. 

A múzeum után enni mentünk egy étterembe, ami elég drága volt és nem túl finom, de a hangulat jó volt legalább. A csoportból, nagyjából 20an vagyunk akik eljárunk ezekre a kulturális programokra és 7en akik még maradunk aztán egy kicsit, szóval velük már elég jóban vagyok. Ez jó. Ezzel befejeződött az Orientation hét.
Itthon vasaltam, mert azt el is felejtettem, hogy szombat reggel elmentem venni takarót és ágyneműhuzatot. Anyai segítséget is kértem, hogy mekkora egy normál méretű takaró, mert már olyan nagyok a normál méretű takarók, hogy csak na. Aztán pedig megnéztük a lengyel híreket. Hogy mit ne mondja ebből sem sokat értettem, de azt igen, hogy egy fickó vett magának egy villamost és használhatja is ( : ez elég mókás szerintem. A többit pedig Adam megpróbálta elmagyarázni.
Most pedig megyek és beszélek a tanulmányi vezetőmmel, hogy mi lesz a tanulmányaimmal ebben a félévben. (ha visszajöttem feltöltök pár képet is amit még sikerült megcsinálnom, mielőtt lemerült volna az összes akkumulátor)

Közben visszaértem, itt vannak a képek is. Nem sok biztatót tudtam meg. De nagyon kedves volt a tanulmányi koordinátorom. Lengyel szakon idén nincsenek erasmusos órák ezért minden csak 2 kredit, nekem pedig 25 kell megcsinálnom ebben a félévben. Márpedig én nem akarok olyan sok órát felvenni, és nem is nagyon tudok, így szét kell néznem más tanszékeken, hogy ott milyen órák vannak. Nem egyszerű a helyzet. Elég nagy az általános tudatlanság. Kicsit furcsa. De kaptam ideiglenes diákot és most már vehetek diákbérletet, bár mire lejár a 3napos jegyem addigra már az rendes diák is megérkezik. Minden esetre van. 

Mióta itt vagyok minden nap történik valami és már felfedezéseket is tettem.
A legfontosabb, hogy úgy döntöttem, hogy átköltözök egy másik helyre. Éppen nagy lakás keresésben vagyok. Megnéztem egy lakást tegnap előtt az igazán rettenetes volt, alig vártam, hogy kijöhessek onnan. Ma is voltam egy helyen, az nagyon szép lakás, két fiúval laknék ott egy kedves kis szobában, és még van egy lehetőségem egy lánnyal, de elég nehezen jön össze a találkozás. Azt hiszem ő egészen úgy keres lakótársat mint a filmekben, kis listával, sok mindenkit megnéz ( : de remélem sikerül majd valami igazán jó helyet találnom. 

Hétfőn volt a nagy beszámoló nap. Egy kevésbé tájékozott nő (az Erasmus koordinátorunk) elmondta, hogy mit kell, tudni, hogy tudunk felvenni tárgyakat, hogyan kérhetünk diákot és ilyesmik. A hónap végéig kell eldöntenünk, hogy milyen tárgyakat szeretnénk felvenni, addig keresgélhetünk, beszélhetünk tanárokkal, ilyesmi. Nekem még nem sikerült intéznem semmit. A mentorom elég tájékozatlan ezen a téren, ráadásul most elutazott Londonba és nemsokára megint elutazik valahová, szóval a kezembe veszem az ügyemet ( :
Hétfőn találkoztam a mentorommal (Emilia) először. Kedves lány. Este elmentünk sétálni. Megmutatta az óvárost, és valamennyit az új városból és ettünk pierogit. Nekem kellett rendelni lengyelül. Elég mókás volt.
Tegnap megkerestem a magyar intézetet, de zárva volt és elég kihaltnak tűnk, de nómajd még megpróbálom megint. Délután City Game volt. Jó sokáig egyedül voltam (nagyon pontosan érkeztem, a magyar intézet miatt) így egy darabig csak várakoztunk aztán egy fél órán belül 12en lettünk. Két csoportra osztottak minket. A csoportomban volt két német, két román és ketten voltunk magyarok. Ja mert keveredett még egy magyar lány a Pázmányról. (és ha minden igaz még jönni fog egy fiú is, szintén a Pázmányról akiről én úgy tudtam, hogy következő félévben jön és szerintem ő is úgy tudja...) A játék mókás volt, a városban kellett bolyongani, bár egy lengyel lány vezetett minket szóval nem nagyon bolyongtunk ( : 5 állomás volt ahol kellett valamit csinálni. Nem voltak nehezek, azt hiszem csak az volt a lényeg, hogy együtt mászkáljunk a városban. A játék végére egészen hideg lett és elmentünk pizzázni, bár mi Erasmusosok eléggé sajnáltuk, hogy nem valami lengyel dolgot eszünk. De jó volt kedvesek a többiek. 

Barbakán (körbástya)

Marie Curie

III. Zsigmond király

királyi palota

ha jól tudom ez a bácsi felügyelte a vízvezetékek beszerelését Varsóban.

Ma reggel lakást néztem, aztán elkirándultam az egyetemre. Az én kampuszom (mert kettő van) egy erdőben van. Szép erdei úton kell besétálni a megállótól nagyjából egy kilométert (Útközben bükk és gesztenye fák is vannak!). Én egyenlőre élvezem a sétát, az itteniek kicsit panaszkodnak, de ezen nem lepődök meg. A portás bácsi kedvesen kérdezte, hogy mit csinálok itt én pedig mondtam neki ügyesen lengyelül, hogy az 51es termet keresem ő pedig lelkesen útbaigazított. Még le is rajzolta az útvonalat, pedig máshogy nem is mehettem volna, mert úgy vitt az út de örültem, hogy mondja, hogy egyenesen aztán jobbra aztán balra aztán rövid folyosó és megint jobbra és a folyosó végén ott van én pedig minden szót értek. ( : Másoktól is igyekszek lengyelül útbaigazítást kérni de az utolsó pillanatban valahogy inkább mindig angolra váltok (bár egyszer már megkérdeztem lengyelül, hogy jó irányba megyek-e de a mondat végén angolul kérdeztem, hogy ugye így angolul válaszolt), de majd biztos lengyelül is fogok érdeklődni. De mindenki kedvesen útbaigazít.

Ma este pedig EuroDinner lesz. Én nem hiszem, hogy viszek bármit is, mert nem tudok de biztos jó lesz és lehet, hogy közben elmegyek megnézni egy másik lakást is.