itthon vagyok

Szerencsésen hazaértem. Marcin és Giacomo kikísért az állomásra és felraktak a vonatra.  nagyon szomorú volt. Itthon meg a kedves barátaim vártak az állomáson. Az meg egy nagyon vidám pillanat volt.

Sajnos nem igazán tudtam elmenni a Łazienki parkba koncertre (utolsó vasárnap mentem, csak mire odaértem már vége lett...), a régi vasútállomásra pedig egyáltalán nem, mert minden hétvégén esett az eső és hideg volt sajnos.
Befejeztem a vizsgáimat, megírtam a beadandóimat és megszereztem az összes aláírást éppen időben, még vitatkoztam is a egyik tanárommal lengyelül, mert volt egy kis félreértés, de meggyőztem, hogy nyugodtan aláírhatja az indexemet, nem kell jegyet adnia és akkor nem kell elolvasnom egy 50-60oldalas tanulmányt lengyelül a szupermarket kultúráról 2nap alatt amiből nem értek sokat és visszamenni az utolsó nap hozzá és levizsgázni megint mert nem tatszett neki az a tanulmány amit elolvastam a lengyel filmekről. Pedig nagyon ügyesen elolvastam, megnéztem az összes filmet amikről szó volt (elég jók, a Bolond egy napját kimondottan ajánlom) és még beszélni is tudtam volna róla. Azt mondta, hogy ő  szupermarket kultúráról szeretne velem beszélni én meg azt mondtam, hogy az nem az én szintem. Minden esetre mókás volt lengyelül elmagyarázni, hogy nem hiszem, hogy tudok annyira lengyelül, hogy ennek legyen értelme. Bár ha nem az utolsó napokban lett volna biztos megpróbáltam volna, csak nem nagyon akartam ezzel tölteni az utolsó hetemet. ÉÉÉÉÉÉS a kedves barátaim amúgy is megmondták, hogy péntekre "nie planuj nic!" azaz ne tervezz semmit, mert meglepetés készülődik. juhúú. De a meglepetéspéntek előtti pénteken még egy nagy kirándulás várt rám. Bratka tartott magának búcsúbulit ott ahol lakik (a második mentorom egyben a lány akivel lakni fogok Pesten, mert jön Erasmussal). A hely pedig ahol lakik megint csak másfél órára van a Kordeckiego utcától ahol lakok. Vagyis laktam. Valahol arrafelé amerre a aláírásárt mentem. De kedves kirándulás volt és nagyon nagyon szép helyen lakott szép kerttel. Kedves búcsúztató volt lufikkal, ennivalóval és kisgyerekekkel.
Szerdán Dominikkal és Giacomóval barátságunk megpecsételéseképpen tartottunk egy kedves kocsmanapot a kedvenc helyünkön. Nagyon vidám nap volt, sokat nevettünk.

Majd eljött a péntek! juhúúú Martáéknak van egy nyári lakjuk Varsó szélén. Nagy buja kert, kis ház, semmi víz. Marcin vitt oda. Csak annyit mondott, hogy kint leszünk meg bent és hozzak hálózsákot. Busszal mentünk legalább másfél órán keresztül. Fogalmam sem volt, hogy hol vagyunk és hová megyünk. Nagyon kedves mulatság volt. Volt girland, amin az volt, hogy hiányozni fogok nekik és lufik és grill és gulyás és móka és kacagás és kaptam egy könyvet amibe képeket ragasztottak és mindenki írt valami kedveset nekem. Nagyon nagyon kedves volt.

a gulyás :)

nappali a kerben

A szombati nap is nagyon mókás volt. Merthogy. Reggel hazamentünk kocsival. Az Erasmusosokkal pedig már egy ideje el akartunk menni egy tóhoz pancsolni meg lébecolna. A tó megint csak kb. másfél órára buszozással érhető el. Na menjünk most szombaton mert hétfőn a legtöbben hazamegyünk. Nem nagyon akartam menni, mert reggel mentünk haza és este még mennem kellett volna egy születésnapra is, de csak elmentem. Nagyon meleg volt egész nap. Nagy nehezen megérkeztem a tópartra, letelepedtem, beszélgettünk és elment a nap. Vagyis jött egy felhő. Egy hatalmas. Aztán szél. Aztán szakadó eső. Így kint ragadtunk, bőrig ázunk és jól elfáradtam. De ez is mókás volt. Mire haza értem annyira fáradt voltam, hogy nem bírtam elmenni a születésnapra amihez megint csak kellett volna utazni legalább egy órát és nem tudtam volna hazamenni. Szóval nem mentem.

Vasárnap reggel 6kor Adam elment otthonról egy hétre, én pedig nekiláttam összepakolni. Nagyon kellett igyekeznem, mert 3-ra meg volt beszélve egy találkozóm Kasiával, aztán meg a fiúkkal, aztán a többi Erasmusossal, 7 körül érkezett Donát a szobám új lakója, érte is érte kellett mennem, bemutatnom neki a lakást és elvinnem Doránéknak bemutatni. (bár nem tudom, hogy az ő felvétele miért az én feladatom volt és nem Marciné. bizonyára, mert magyar. No de nem baj.) Mindent ügyesen összepakoltam, volt olyan pillanat amikor azt hittem, hogy el kell mennem és vennem egy új bőröndöt, mert a régi szétszakad, de szerencsére nem kellett (bár mire haza-haza értem a kereke teljesen szétszakadt). Olyan kedves szerencse ért, hogy amíg pakoltam Oriana meglátogatott és hozott nekem ebédet és kedveset beszélgettünk. aztán szaladtam egyik találkozóról a másikra, és a lakást is átadtam. Olyan volt mintha a gyerekeimet hagynám egy bébiszitterre. Hiányzik nagyon. Az ott lét, a nyelv, az emberek. Néha még angolul gondolkozom és ezt azt lengylül mondanék és ma ablaktakarítás közben meglepődtem, hogy magyarul beszélnek a hátam mögött. De itthon is jó. Sokat dolgozok és nagyon fáradt vagyok. De most ülök a teraszon és szakad az eső holnap pedig végre szabadnapom lesz. És megvan a repülőjegyem Bariba Leohoz. juhúú
és végül:

(túléltem az Erasusom Varsóban)

Lassan megyek haza, ma, holnap a jegyemet is meg kell vennem. 30-án érkezem. Igen csak hamar eltelt ez a második félév tele mókával és lustasággal sajnos. Az elmúlt kicsit több mint egy hónapban sok sok minden történt. Például volt egy idő amikor frizbizni és focizni jártunk, még bajnokságon is voltunk :) ESN olimpián. én voltam az első lány aki játszott. Sajnos nem nyertünk, sőt helyezést sem értünk el, de ahoz képest, hogy hányszor játszottunk előtte együtt és egyáltalán (2x) nagyon meg voltunk magunkkal elégedve és elég jól mulattunk.
Voltunk Photoworkshoppon, amit egy öreg fickó tartott aki folyton a jelenlegi és volt feleségeiről beszélt, így róluk nagyon sokat tudunk, a fotózás rejtelmeiről viszont kevesebbet, de íme néhány kép amit csináltam.

Voltam Żagar koncerten itt Varsóban (ők egy magyar zenekar). Nem volt egyszerű eljutni, mert egy rádióban játszottak és úgy lehetett jegyet kapni, ha felhívtuk a rádiót ha róluk volt szó, viszont nekem se telefonálni nem volt kedvem, se azt a rádiót hallgatni, így írtam a zenekarnak egy levelet, hogy nincs-e más mód és volt :) Így Oriana barátnőmmel elmentünk Żagar koncertre, ami kicsit furcsa volt, mert telis-teli volt öregekkel (gondolom ők telefonáltak) és a biztonsági őr szigorúan megmondta, hogy hová üljünk, bizony üljünk és bár jó lett volna felállni táncolni közben, de senki nem mert. De jó koncert volt.
Egyetemre menet majdnem elütöttem biciklivel egy őzet, éééés voltunk kirándulni.
Az uticél: Trójmiasto magyarul Hármasváros. Gdańsk, Sopot, Gdynia. Tenger tenger tenger. Nagyon jó volt. Péntek hajnalok hajnalán indultunk (és nem késtem le a vonatot). Gdańskban volt a szállásunk egy kedves hostelben. Miután elfoglaltuk a szállásunkat kicsit körbenéztünk Gdańskban

 és elvonatozunk (inkább HÉVeztünk, ahhoz tudnám hasonlítani azt a rémesen lassú járművet) Sopotba a tengerpartra. Szerencsére nagyon szép időnk volt így lehetett úszni a fagyos tengerben. (bár én akkor is úsztam volna ha hideg van, de szerencsére meleg volt, csak nagy szél) De a meleg ellenére is csak ketten merészkedtünk be a vízbe Dominikkal. mmmm de nagyon jó volt, épp kellemesen hideg sós víz, hatalmas hullámokkal. Nagyon élveztem :) aztán csak heverésztünk a parton, végigsétáltunk európa leghosszabb mólóján és este hazamentünk.

ott vagyunk a vízben :)

Oriana

Giacomo

víz

Dominik

Másnapra a program Gdynia és Hel lett volna meg fókárium, de a vonat 15percig állt egy helyben ami miatt lekéstük a kompot. Vagyis a kompot nem késtük le, a fél órával kompindulás előtt jegyvásárlást késtük le és nem voltak hajlandóak jegyet adni, mert 20perc nem elég 10jegy kinyomtatására... Viszont nem is baj, mert így is nagyon jó időt töltöttünk el. Komp helyett busszal mentünk Gdyniaba (Sopotról). Ott is lementünk a tengerpartra ami kevésbé volt kellemes mint a Sopot-i. Sok ember, koszos víz és koszos homok, így inkább csak a szelet a napot és a társaságot élveztem, a tengeri víz ezúttal lemaradt. A part után hajókázni mentünk egy kalózhajóval. Mire a hajóhoz értünk már egész borús és viharos volt az idő egészen kalózhajóhoz illően. Csuda jó móka volt, énekelgettünk egész úton. Egyébként egy hajógyárat bemutató hajótúra volt, vagyis lett volna. aztán hallakoma, szakadó eső és aki akart (mint például én) visszamehetett a szállásra aki pedig nem akart elmehetett halakat nézegetni. De mi inkább hazamentünk és kicsit sétáltunk, ettünk és hencseltünk.

Vasárnap pedig városnézés volt Gdańskban, kedves hölggyel aki mindig azt nézte amiről beszélt tehát nekünk háttal beszélt, egészen halkan így nem sok mindent lehetett hallani, pedig érdekeseket mondott. Aztán éjszakára hazaértünk és én másnap hajnalok hajnalán félálomban egyetemre mentem.

cukorka készítés

és egy csoportkép

Írtam néhány beadandót, tanultam, tartottam előadást lengyelül arról, hogy a lengyelek mit gondolnak a magyarokról, találkozgattam a barátaimmal. Egy ideje parkba járunk, heverészünk, beszélgetünk, labdázunk, frizbizünk, olvasunk, élvezzük a jó időt. Mióta vb-van esténként nézzük a meccseket, hol a lengyelekkel nézem, hol az Dominikkal és Giacóval és ilyenkor hol az egyik Natalia hol a másik Natalia csatlakozik hozzánk, mert mindkettőjük barátnője Natalia.

Apa is járt itt nem is olyan régen és ezzel a szűk család összes tagja meglátogatott ez alatt az év alatt. Vasárnap este érkezett, magányosan autóval. Szerencsére Adam megint volt olyan kedves, hogy haza ment a szüleihez. Hétfőn reggel sajnos/szerencsére lengyel dolgozatot írtam. Ami amolyan B2-es nyelvvizsga szintűnek volt kikiáltva és kaptam is egy okiratot miszerint lengyel tudásom B2-es szintű. juhú. Bár én erről nem vagyok meggyőződve, hogy igaz. A nyelvtani részt tekintve semmi képen. A beszéde és az értést talán. (Már nem csak ülök csendben, hanem beszélgetni is tudom, meg chatelni.)

Amíg én a lengyel tudásomat kecsegtettem Apa az egyetem körüli erdőt járta, biciklizte, legalábbis elmondása szerint. Aztán megnéztük az óvárost és ettünk egy jó żureket meg pierogit. Este pedig The National koncertre mentünk amit én már nagyon nagyon vártam és nagyon élveztem. Kedden szerencsére jó időnk volt, nem esett még talán a szél sem fújt. Megnéztük Prágát az öregnegyedet, és elmentünk a Łazienki parkba aztán én összepakoltam a dolgaim 80%-át, hogy Apa haza tudja őket vinni. Már ez i azt mutatja, hogy megyek haza. Persze sajnos közben rájöttem, hogy elég sok minden itt maradt amikről megfelejtkeztem, hogy vannak, de nem vészes.
Még kedden lesz egy vizsgám. Filmes vizsga arra nézek lengyel filmeket. Remélem sikerül minden aláírást megszereznem és ezzel az itteni tanulmányaimnak vége. Ha majd elfelejtettem. Volt egy tárgyak havonta egyszer amit egy német fickó tartott angolul, bár az angol tudása nem volt valami megnyerő. Csak felolvasta a tanulmányt (amit közben kivetített) amiből például a számokat mindig átugrotta, a tanulmányban pedig itt ott előfordul egy-két indokolatlan német szó az angol helyett. Na de nem is ez a lényeg, hanem, hogy az utolsó órára nekem még nem volt meg az indexem és nem tudtam beíratni vele a jegyemet, de sebaj, mert a tanszékvezető is beírhatja később (mert ez a kedves ember már jövő februárig nem jön Varsóba). A beírás most volt kedden kettőtől. Gondoltam megnézem a honlapon, hogy melyik épületben van családi tanulmányok to-ja, hogy bolyongjak ott a kampuszon ééés kiderült, hogy ez nem azon a kampuszon van ahol az óra volt, nem is azon amelyik az erdőben van és én oda járok, hanem egy harmadikon, ami már nem is varsóban van, hanem nem messze tőle egy kis faluban és a jakdojade szerint (ami megmondja, hogy hová milyen tömegközlekedéssel jutunk és mennyi idő alatt) két óra eljutni. két óra egyetlen aláírásért. Nem mondanám, hogy nagyon örültem, de már nem lepődök meg semmin. Szerencsére az út mégsem volt két óra, csak másfél és egy furcsa busz amin nem voltak kiírva a megállók nevei, csak az, hogy csak akkor áll meg ha jelzünk.  De oda találtam, szétnéztem, megkaptam az aláírásom és hazakirándultam. Ilyen élményeimben van részem.
Vasárnaponként a Łazienki parkban Chopin koncertek szoktak lenni a Choin szobor mellett. Most vasárnap én is elmentem. Írnom kellett egy beadandót, meg olvasnom pár tanulmányt így elpakoltam némi csokoládét teát pokrócot és laptoppot és kiheveredtem a parkba. Két koncert van egy nap az egyik déltől a másik 4-től. Délre mentem, kicsit késtem, de jó helyet találtam magamnak, egerek és mókusok látogattak meg idő közben, meg varjak. Egy rózsa bokor volt nem messze tőlem, mókás volt ahogy az emberek megálltak, lefényképezték, megszagolták. Szinte mindenki. A koncerek között a park nagyjából üres volt, aztán pár perccel a koncert előtt egyszer csak megtelt. Nagyon jó volt, jó hangulat. Csak elég hideg sajnos. Azt hiszem most vasárnap is megyek, remélem melegebb lesz.