Toruń

Vártlan hamar új bejegyzés az előző nagy szünethez képest :)
A hétvégén Toruń-ban jártunk. Összesen heten mentünk. Két lengyel lány, egy görög lány, Daniella a másik magyar lány és a két német fiú. Már az elején úgy kezdődött, hogy rajtam és az egyik lengyel lányon (a másik másnap reggel jött) kívül mindenki lekéste a vonatot, mert olyan hószakadás és fúvás volt, hogy megakadt a közlekedés az úton. Amíg én eljutottam a metrótól az állomásig, ami legfeljebb 500méter teljesen fagyott hóemberré változtam. Szembe fúvó jeges hószakadás volt, alig bírtam nyitva tartani a szemem. Na de odaértem.   Vicces, hogy most én voltam az egyetlen aki nem késte le a vonatot legutóbb pedig én voltam az egyetlen aki lekéste. Minden esetre a többiek utánunk jöttek egy következő vonattal, így mindenki megérkezett. Elfoglaltuk a szállásunkat aztán elmentünk egy szórakozóhelyre ahonnan ellopták Daniella kabátját, sálját, pulóverét és a kabátunk ujjából a görög lány és az én sálamat. (szerencsére két sálat hordtam és csak az egyiket -persze amit jobban szerettem- vitték el, így nem fagytam meg és vettem egy új nagyon puha és meleg sálat ami le volt árazva és mikor fizettem akkor a leárazott árnak a felét kérték el, így elég olcsó is volt). Ez a malőr eléggé elrontotta mindenki kedvét. Szerencsére még meg lehetett kérni a másik lengyel lányt, hogy hozzon otthonról egy másik kabátot, hogy szegény Daniella ne fagyjon meg ezen a hétvégén.
Másnap szép napra virradtunk, délelőtt CityGam volt a program, a toruń-i esn-es lányok (az esn az erasmusos diákok koordinátorainak a szervezete vagy valami ilyesmi, minden esetre ők szervezik a programokat, visznek kirándulni, segítenek nekünk, ez a két lengyel lány akikkel mentünk ők is ebbe a szervezetbe tartoznak) szóval ezek a toruń-i lányok szervezték nekünk. Nagyon izgalmas volt, persze mi vesztettünk, de Toruń nagyon szép. Egy kis német városka szép házakkal, szobrokkal, báokkal az ablakokban, sok kis apró cseprő dologgal mindenfelé, szépen faragott ajtókkal és ilyesmikkel. Nagyon élveztem. Persze rettenetesen hideg volt és hatalmas szélfúvás, de jó volt. Aztán megnéztünk egy múzeumot és felmentünk a toronyba ami nagyon magas volt és még jobban fújt odafent a szél, de nagyon szép volt a kilátás. Este is visszamentünk oda, hóesésben, akkor is nagyon szép volt.  Ó és este elmentünk korcsolyázni! Az nagyon nagyon jó volt. Már olyan rég korcsolyáztam, eszembe jutottak a régi korcsolyázási emlékek is.

Vasárnap délelőtt mézeskalács múzeumba mentünk és mézeskalácsot csináltunk. nem volt egy nagy ördöngősség, csak bele kellett lapigatni a tésztát egy formába, és kivenni, de nagyon kedvesen volt megcsinálva Mesével és hókuszpókusszal. Elmesélték, hogy hogyan kell csinálni a tésztát és minden féle titkos izgalmat. Mókás volt.

CityGame

ezt a falat egy szerelmes ember építette, hogy emlékeztesse magát valamire. Ferde fal. 

erről a szamárról megtuttam, hogy régen úgy büntettek, hogy egy vaskést vagy mit rögzítettek a hátára és arra ültették az embereket és súlyokat tettek a lábukra és szépen lassan kettévágódtak. Elég borzalmas és szörnyű.

babamúzeum

  

 

 

 

 

bicikliparkoló

Ez után a móka után a rendőrségre mentünk, hogy bejelentsük a lopást. Persze főleg a dokumentumok miatt. Persze nem jött mindenki, csak az egyik lengyel lány Daniella meg én is elkísértem. Otthon még nem voltam rendőrségen de nem hiszem, hogy sokban különbözik. Tanácstalan lassúság. Először egy kis ablaknál el kellett mondani, hogy mi van. Olyasmit képzeljetek mintha a mávpénztár ablakánál kicsit lehajolva kéne elmondani. Aztán jött egy kigyúrt kopasz fehér garbós fickó aki sötét folyosókon és lépcsőkön elvezetett minket az irodájába és nagy gonddal kerített három széket. Régi iroda, teli lomokkal, hallal és meztelen nős plakátokkal és szörnyű világítással. És akkor el kezdte kérdezni, hogy mi történt. Milyen a kapcsolat a lengyel lány meg Daniella között, hogy legjobb barátnők-e vagy csak barátnők, vagy még azok se, hogy hol tanult meg angolul, hogy hol van az esn iroda, hogy milyen programokat szerveznek, és látszólag minden féle oda nem illő dolgokat kérdezett, majd a végén megkérdezte, hogy hogy nézett ki a kabát, meg a hely ahonnan ellopták. Két órát ültünk ott, szegény fickó folyton telefonálgatott, hogy hogy kell csinálni meg mit hová írjon mert ő ilyet még sosem csinált. és persze gépelni sem tudott és azt mondta a lengyel lány (mert ő átolvasta, hogy mit írt), hogy telis teli volt gépelési és nyelvtani hibákkal. És persze egy szót sem beszélt angolul, de ezért is jött velünk a lány. Én nagyon élveztem, mert értettem, hogy miket beszél és tudtam Daniellának fordítani. (És este is "beszélgettem" inkább váltottam pár szót valakivel aki azt hitte, hogy lengyel vagyok, még a beszéd után is. hohó). Szóval miután több mint két óra után eljöttünk a rendőrségről, megkerestük a többieket Daniella kapott egy üzenetet egy lánytól, hogy nála van a kabátja véletlenül vitte el és szeretné visszaadni. Még szerencse, hogy a diákja a zsebében volt és hogy nem olyan neve amiből több száz van :) így a kabát, és a dokumentumok bár elég rossz állapotban de szerencsésen visszakerültek, mi pedig visszautaztunk Varsóba. A többiek az idő alatt míg mi a rendőrségen voltunk egy planetárim szerűségbe akartak menni megnézni egy filmet amiről ott kiderült, hogy ettől az évtől nem játsszák angolul így ez is kudarcba fulladt.
Minden nehézségtől és komplikációt ól eltekintve nagyon jó kirándulás volt. Jól éreztem magam és Toruń egy nagyon kedves város.

Épp itt az ideje, hogy írjak

Rettenetesen sok minden történt és változott mióta nem írtam. Nehéz is írnom, mert nehéz dolgok változtak és sok idő eltelt.
Voltak látogatóim ez részben jó volt részben kevésbé, de azért még lehet jönni :)
Már Advent van, de itt semmiféle adventi idő nincs, száraz őszi idő. Még koszorút sem csináltam mi nem vall rám. Az elmúlt napokban a karácsonyi képeslapokkal foglalatoskodtam, igyekszem lendületbe hozni az üzletet, de nehéz rávennem magam, itt is köszönöm Apa a sok segítséget és a biztatást!
Az egyetemre járok, de nem mondanám, hogy szorgalmasabb lettem mint voltam, egyre többet értek lengyelül, de megszólalni még mindig nem nagyon megy. Remélem majd egyszer csak elkezdek beszélni és majd csak beszélek és beszélek és beszélek. Egyébként egyre ügyesebben közlekedek. Már többféle képpen el tudok menni az egyetemre és mindenhová ahová csak akarok és kez összeállni a fejemben Varsó térképe. Az a projekt fényképezgetés is sokat segített ebben, mert ahogy utazok látom, hogy há én itt voltam és ez itt van, ilyen közel, és e mellett. Szóval most olyan mint mikor Pesten járkáltam és rájöttem, hogy a Ráday meg a Kálvin tér milyen közel van egymáshoz és hogy hol van a Deák tér. De sajnos Varsó nem olyan mint Pest, hogy bemegyek a központba és ott mindent megtalálok, vagy végigmaegyek a körúton és biztos, hogy lesz egy textilbolt és mellette egy röltex. A papírboltról nem is beszélve. Egy délelőttöm ráment, hogy vegyek egy pár sima A/4es papírt. Remélem előbb utóbb mindent megtalálok.
Most épp azon igyekszem, hogy kint maradhassak következő félévben erasmus nélkül. Az egyik tanárommal vagyok nagy levelezésben, remélem a végén megengedi, hogy nem hivatalosan itt maradhassak. Nagyon sok idő lenne itt járni az egyetemre következő félévben is és szakdolgozatot is írni és rajzolni és varrni. De nagyon szeretnék maradni. Ezek történnek velem mostanában. Már nem nagyon járok városfelfedezésekre, elég hamar besötétedik és szeretek reggel sokáig elmolyolni bár elég korán szoktam kelni, bár dél előtt szinte sosem tudok elindulni itthonról. De a környékünket kezdem felfedezni. Tudok itt egy pékséget és nagyon kedves az eladónéni, meg egy jó papírboltot ami egész jó nekem, persze pont az a fajta toll nincs amire szükségem lenne.
Most hétvégén megyünk Erasmusos kirándulással Toruń-ba, nagyon várom.Megyünk majd korcsolyázni és mézeskalács gyárba is. És ami a legjobb az erasmusos diákok közül csak 5-en megyünk pont akik jóban vagyunk, csak a három olasz hiányzik majd. Szóval biztos jó lesz. Ebből az is kiderült, hogy vannak barátaim :) Velük néha összejárunk, beszélgetünk, főzünk, múlthéten jazz koncerten voltunk. Nálam is voltak már főzni. Lengyel barátim is vannak, a két lány akiket régről ismerek velük is szoktam találkozgatni az mindig kedves és Adam barátival is nagyon jóba lettem, szinte minden hétvégén találkozunk. Kedvesek, sokat nevetek mostanában. És lengyelül beszélnek hozzám ami jó. És igyekeznek nem engedni, hogy angolra váltsak. Mert mostanában, hogy nem tudok beszélni, csak érteni angolul szoktam válaszolni, ha hagynak. De szerencsére nem nagyon hagynak.
Szóval ezek vannak többnyire vagyis semmi különös. Majd megyek haza Karácsonyra, remélem minél több mindenkivel tudok találkozni.
Puszik
(hamarosan képeket is töltök fel ide)